AZ ÖNMAGUKAT TÚLÉRTÉKELŐK VAKFOLTJA -A DUNNING-KRUGER-HATÁS

A DUNNING-KRUGER-HATÁS

Talán voltál már olyan helyzetben, amikor más magabiztossága és bátorsága meglepett, főleg, ha magadat hasonlítottad az illetőhöz?

Feltűnt már, hogy néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy figyelmen kívül hagyni saját korlátjainkat és hibáinkat, vagy épp ellenkezőleg, alábecsüljük a saját tudásukat vagy képességeinket, miközben túlértékeljük másokét.

A kevésbé hozzáértő emberek tekintik magukat profinak, a hozzáértőbb emberek pedig kételkednek önmagukban és hát minél alacsonyabb egyesek kompetencia szintje, annál nagyobb az önbizalma. Biztosak a döntéseikben, kétséget nem tűrő, agresszív a kommunikációjuk, nem veszik figyelembe mások ötleteit, javaslatát. 

Amikor egyes tagok túlbecsülik saját hozzájárulásukat a csapat sikeréhez, és alábecsülik másokét. Ez konfliktusokhoz vezethet a csapatban, és gátolhatja a hatékony együttműködést és eredmények elérését.

Bár biztos voltál abban, hogy sokkal többet tudsz a másiknál, mégis visszatartott annak tudata, hogy még mit nem tudhatsz, hogy egy magasabb pozícióra, vagy feladat megvalósítására jelentkezz? Sőt emiatt még hátrányba is kerültél. Kollégád elismeréseket kebelezett be, te pedig tágra nyílt szemekkel próbáltad értelmezni a történteket és természetesen magadban kerested  a hibát.

Ez a paradoxonos viselkedési minta nem csak egyéni szinten jelentkezik. Gyakran megjelenik a munkahelyi közösségben is. Ez egy fontos pszichológiai dinamika, amelynek megértése kulcsfontosságú a hatékony munkahelyi együttműködés és eredményesség szempontjából.

Ez az ellentmondásos pszichológiai jelenség az ún. Dunning-Kruger-hatás. Ez a kifejezés két pszichológus, David Dunning és Justin Kruger nevéből származik, akik egy 1999-es tanulmányban először írtak erről a jelenségről.

Mi is az a Dunning-Kruger-hatás?

Egyszerűen fogalmazva, a Dunning-Kruger-hatás az a tendencia, amikor az emberek alábecsülik a saját tudásukat vagy képességeiket. Ezzel párhuzamosan túlértékelik mások tudását vagy képességeit. A Dunning-Kruger-hatás tehát egyfajta önbizalommal és kompetenciával kapcsolatos vakfoltot jelent.

Miért fordul elő ez a jelenség?

Ennek a paradoxonnak számos oka van. Egyrészről az emberi elmének az az általános hajlama, hogy pozitív módon értékelje saját magát, ami egyfajta önbecsapáshoz vezethet. Másrészről, ha valaki nem rendelkezik egy bizonyos tudás- vagy készség-mértékkel, akkor nem képes felismerni saját hiányosságait, és ezáltal túlbecsüli saját képességeit.

Milyen negatív hatásai lehetnek?

A Dunning-Kruger-hatásnak számos negatív hatása lehet mind az egyéni, mind a csapat szinten: túlzott önbizalom, önhittség, rossz döntések, növekvő konfliktus helyzetek, romló munkahelyi légkör és teljesítmény, elpártoló, távolság tartó barátok, kollégák, csökkenő motiváció a csapatban, rugalmatlan, és alacsony versenyképességű szervezet... stb.

Hogyan lehet kiküszöbölni a Dunning-Kruger-hatást?

Bár a Dunning-Kruger-hatás egy általános pszichológiai tendencia, léteznek stratégiák és gyakorlatok, amelyek segíthetnek csökkenteni vagy elkerülni annak negatív hatásait:

1. Tudatosság önreflexió és önkritika: Fontos felismerni és elfogadni saját korlátainkat és hibáinkat. Az önkritika nemcsak segít megelőzni az önhittséget, hanem lehetővé teszi számunkra, hogy fejlődjünk és tanuljunk a hibáinkból. Az önreflexió lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megismerjük saját erősségeinket és gyengeségeinket. Ez segít abban, hogy reálisabb képet kapjunk a saját képességeinkről és tudásunkról, és megelőzi a túlzott magabiztosságot, vagy önmagunk alulértékelését.

1. Tudásszerzés és fejlődés: Ne elégedjünk meg a jelenlegi tudásunkkal vagy képességeinkkel. Folyamatosan törekedjünk arra, hogy tanuljunk és fejlődjünk az adott területeken. Ez segít abban, hogy reálisabb képet kapjunk saját tudásunkról és képességeinkről. Az azon gondolkodás, hogy miben kellene fejlődnünk, lehetőséget ad arra, hogy nyitottak legyünk mások tapasztalataira és véleményére.

1. Kritikus gondolkodás gyakorlása: Legyünk kritikusak saját gondolataink és cselekedeteink iránt. Ne fogadjuk el vakon saját elménk értékelését. Kérdőjelezzük meg saját elgondolásainkat, és kérjünk visszajelzést másoktól is.

1. Empátia és nyitottság: Legyünk nyitottak mások véleményeire és tapasztalataira. Az empátia és a kíváncsiság segíthet abban, hogy reálisabb képet kapjunk saját tudásunkról és képességeinkről. Lehetővé teszi, hogy jobban megértsünk másokat és az ő szemszögükből is lássuk a dolgokat. Ezáltal elismerjük mások szakértelmét és véleményét, ami segít elkerülni az önhittség csapdáit.

Hogyan segíthet egy coach?

A coach szerepe kulcsfontosságú lehet abban, hogy segítsen az egyén, illetve a munkahelyi közösség számára felismerni és kezelni a Dunning-Kruger-hatás okozta kihívásokat, és támogatást nyújthat a csapat teljesítményének maximalizálásában. A címben is szereplő vakfolt szó is arra utal, hogy vannak olyan elzárt területeink, amelyekre önmagunk nem tudunk rálátást szerezni és ilyenkor segítő szakember beavatkozása hatékony. A coach segítségével a csapat tagjai fejleszthetik önreflexiós, önismereti és a kritikus gondolkodási képességeiket, ami hozzájárulhat a hatékonyabb munkavégzéshez és eredményességhez.